Mi a fókuszolás?
A fókuszolás elképesztően sokrétű dolog. Egyszerre végezhető egyedül, párosan, csoportosan, mint gyakorlás. Ezen túl önismereti-terápiás módszer és egy egész terápiás szemlélet is, valamint nagy közösségformáló ereje van. Az évtizedek alatt számos önismereti és terápiás módszer beépítette a Gendlin-i filozófiát és a fókuszolást az eszköztárába.
Eugene Gendlin, a fókuszolás atyjának megfogalmazása szerint a tudattalan maga a test, a test pedig az ő értelmezése szerint egy hatalmas hálózat, és egyben egy még nagyobb hálózat elidegeníthetetlen része, amely maga az Univerzum. Így a test kapcsolatban áll mindennel és mindenkivel. És ahogy nem kell azon gondolkodnunk, hogyan működtessük a májunkat, úgy az életünk vezetése is könnyebb lesz, ha a test bölcsességét képessé válunk hasznosítani.
A Gendlin-i filozófia szerint a puszta logika csak egy szűk szegmense annak, ahogy a világot jelentéssel megtöltjük; maga a gondolkodásunk is az implicitben, a zsigeriben, a tudattalanban gyökerezik (mondhatnánk testi vagy szomatikus eredetűnek, vagy szintén máshogy megfogalmazva: a gondolkodásunk egy motivált rendszer, tehát nem független az érzelmektől).
Vagyis az élet, a dolgok értelme sokkal több, mint gondolatok halmaza.
Hogy ehhez a testi értelemhez hozzáférjünk, egy egyszerű dologra van szükség: fogadni, ami van. Ez azt jelenti, hogy teret adunk annak a tapasztalásnak, ami egyébként is ott van, fel szeretne bukkanni. Ez elegendő a változáshoz.
Viszont az egyszerű nem jelenti, hogy ez könnyű. És különösen fontos, hogy ezt nem szükséges egyedül csinálni! Ahogyan Gendlin fogalmaz:
"Azt tanítják nekünk, hogy boldoguljunk egyedül, hogy anélkül próbáljunk mindent elvégezni, hogy bárkire szükségünk lenne - mint egy magánvállalkozás. De a természetből fakadóan nem minden lehetséges ily módon. És egyedül magunkat hibáztatjuk, amiért nem vagyunk képesek arra, amire nem is lehetünk képesek egymagunk."
A fókuszolásnál nagy hangsúlyt kap, hogy ez valami, amit együtt csinálunk, párban vagy csoportban. Ezzel egyidőben tanul meg valaki egyedül fókuszolni, de jellemzően mélyebbek a közös folyamatok. Együtt megtanuljunk, hogyan adjunk teret és hogyan fogadjunk az élményt, ami éppen ott szeretne lenni. Ezt átélésnek is nevezzük.
Ez az "átélés" fókuszos értelemben azt jelenti, hogy új minőségben találkozok ezzel a tartalommal, amely túlmutat ítéleten vagy puszta érzéseken és gondolatokon. Vagy nem találkozok vele. A fókuszolónak mindig szabadsága van abban, merre szeretne menni.
Ha nem tudunk kapcsolódni azokhoz a tapasztalásokhoz, érzésekhez, érzetekhez, amelyek egy fájdalmas élményhez kötődnek, akkor nincs tere megújulásnak, az érzések, érzetek, gondolatok befagynak, és ha ez elburjánzik, szép lassan akár az ember egész lényét képesek gúzsba kötni - vagy épp olyan viselkedésekhez vezetnek, melyek rombolóak az egyén önmagára vagy környezetére nézve.
Minden tapasztalásban ott rejlik a lehetőség, hogy a folyamatot tovább mozdítsa. Ahogyan üdvözlünk egy nehéz érzést, az képes megmutatni eredeti szándékát. Feltételezhetjük, hogy ez a nehéz érzés "tud valamit", amit én még nem: valamire szeretné felhívni a figyelmet, azonban megérteni az élményt csak mélyebb, a Gendlin-i értelemben vett testi szinten lehetséges. Így erőforrássá válik az, ami egy másik szinten tapasztalva az életet csak megnyomorítja.
Kapcsolódni a fájdalmas érzetekhez nem könnyű. Szükség van némi bizalomra, türelemre, kitartásra és hitre, hogy érdemes a belső világunkkal foglalkozni. Időt és gyakorlást igényel, hogy lelassítsunk, hogy egyáltalán esélyünk legyen megérkezni az érzethez, ami ott rejlik a minket pillanatnyilag foglalkoztató téma alatt.
És ez gyakran az ellenkezője annak, amit ösztönösen csinálunk.
A fókuszolás nem puszta problémamegoldás: ez egy kreatív folyamat, amely által hozzáférhetővé válhat és kifejeződhet a fókuszoló megismételhetetlen egyedisége.
Mindannyian egyedi ajándékot hordozunk, ennek kifejezése, megvalósítása lehet a feladatunk, ha hajlandóak vagyunk elindulni ezen az úton.